Engem ért az a megtiszteltetés, hogy folytassam (vagy legalábbis megpróbáljam) a hagyományokat, köszönöm!  

Volt kedvem, időm és alapanyagom, úgyhogy nekiláttam annak a bizonyos cukkinis besameles tészta szettnek - immár teljesen egyedül. Az adagokra és a sorrendre sem emlékeztem pontosan, ezért lett olyan, amilyen.

A látvány pótolta a hiányzó ízeket: szerintem kellett volna még bele egy második cukkini is, több só és fűszer, na meg a mártás is olyan semmilyen volt. Laktató, de nem mondanám különösebben finomnak... Kicsit a lembaszra hasonlított az egész.

(Ami a leginkább hiányzott: kedvenc társszakácsom.)